A dzsungel könyve musical szereplői így emlékeznek a kezdetekre!

2016.01.25 Kovács Gergely

A dzsungel könyve musical szereplői így emlékeznek a kezdetekre!

Ismét színháztörténelmet ír A dzsungel könyve, amelyet Hegedűs D. Géza ötlete alapján 20 éve mutattak be a Pesti Színházban. A legendás darab szerzői: Békés Pál, Dés László és Geszti Péter olyan művet alkottak, amely a

Ismét színháztörténelmet ír A dzsungel könyve, amelyet Hegedűs D. Géza ötlete alapján 20 éve mutattak be a Pesti Színházban.

A legendás darab szerzői: Békés Pál, Dés László és Geszti Péter olyan művet alkottak, amely a hazai színjátszás életében egyedülálló rekordot döntött: az első olyan magyar zenés játék, mely ugyanazon a játszóhelyen, ugyanabban a rendezésben túllépte az ezres előadásszámot. A dzsungel könyve január 28-i születésnapja egyben az 1100. előadás lesz, így újabb mérföldköve a magyar színjátszásnak.

Előadások és online jegyvásárlás ide kattintva!

Nyerj jegyet a 20 éves musical 1100. előadására vagy nyerj musical relikviát! Részletek ide kattintva!

Színészek A dzsungel könyvéről:
Józan László – Maugli
„Már vagy 150-szer játszottam Mauglit, amikor egy jelenetben elfelejtettem Akela nevét, így igencsak megrettentem a soron következő mondatomtól: »Akelát nem ölitek meg!« A történet szerint éppen ekkor érkezem a farkasokhoz az emberektől szerzett tűzzel. Hogy időt adjak magamnak, kezemben az égő fáklyákkal pörögni kezdtem, s közben halkan mormoltam a dzsungelben szereplő összes nevet, hátha beugrik a farkasé is. A többiek egészen furcsán néztek rám, hogy miért bonyolítom a már jól bevált koreográfiát. Végül, mikor már csak a saját nevem jutott eszembe, rámutattam az öreg farkasra és azt mondtam: »Őt nem ölitek meg!«”

Puzsa Patrícia – Túna
„15 évesen hallgattam karcosra A dzsungel könyve CD-met. Akkor azt mondtam magamban, hogy milyen jó volna egyszer Túna bőrébe bújni. 10 évvel később pedig szavakat keresek estéről estére, gondolván arra a lányra is, aki 15 évesen arra vágyott, amit most megkapott. Nekem erről szól A dzsungel, egy álomról, ami egyszer csak arcon csap és valósággá válik.”

Reviczky Gábor – Balu
„Balu a gyerekek egyik kedvence, ezért mikor az öreg medve az első felvonás végén meghal, hatalmas a bánat a nézőtéren. A jelmezem igencsak meleg, így eleinte mindig levettem szünetben a bundámat. Ám egyszer az öltözőmben ültem, mikor lármás gyerekcsapat rontott be hozzám. Kiderült, néhányan nagyon megijedtek, hogy Balu valóban meghalt, és a saját szemükkel akarták látni, hogy a medve jól van. Azóta sosem öltözöm át szünetben…”

Fesztbaum Béla – Csil
„Az egyik jelenetben éppen a keselyűk szigorúan szabott munkaköri kötelességeit végzem, és unottan várakozom, hogy Sír Kán teste végre az enyém legyen. Meggyötörten csak annyit kérdezek: »Miért nem születtem egyszerű búbos bankának?« A szerzők utólagos engedelmét kérem, de majd’ minden alkalommal más madárnévvel állok elő. Igyekszem a legkülönfélébbeket kitalálni, hiszen a kíváncsi kollégák ezt már meg is követelik tőlem. Legutóbb például amerikai tőkésréce szerettem volna lenni…”

Borbiczki Ferenc – Akela
„Véleményem szerint ÁLLATI jó előadás lehet, ami ilyen sokszor, és ennyi éven át műsoron van. Úgyhogy egyszer én is megnézném. De előre láthatólag a következő pár száz előadás ennek gátat szab. Irány az 1500!”

Bata Éva – Túna
„A Pesti Színházban Túna szerepében debütáltam. Izgatott voltam, így mindent aprólékosan elterveztem. Már az öltözőben ültem, pár perccel a kezdés előtt, amikor észrevettem, hogy a táncos lányok sminkelik magukat. Azonnal rohantam a fodrászokhoz, és elképedve kérdeztem: »a dzsungelben is kell smink?« Persze mosolyogtak, én meg kapkodva kéregettem a lányok készletéből.”

Csőre Gábor – Maugli
„Mauglit ezer veszély fenyegeti a dzsungelben, de a legnagyobb, hogy mezítláb kell játszania. Jó néhány elejtett szöget felszedett már a talpam, így körülbelül száz előadásonként kellett tetanusz elleni oltásra mennem.”

Ember Márk – Sír Kán
„3 éves vagyok, amikor bemutatják A dzsungel könyvét.
8 éves vagyok, amikor először látom az előadást. Ettől fogva mindig ezt hallgatjuk a kocsiban, bárhova megyünk. Édesapám – aki dobos – Sír Kán dalával tanítja meg nekem, mit jelent az, hogy auftakt.
22 évesen kerülök a Vígszínházba, gyakorlatra. Az első szerep, amit megkapok: Sír Kán szerepe. Amikor az előadásban elérkezünk a dalomhoz, még mindig hallom apámat, ahogy üti a lábán a ritmust, és különös, nagyon jó érzés, hogy most nem a kocsiban kell neki megmutatnom, hogy be tudok lépni, és el tudom kezdeni a dalt, hanem a színpadon.”


Karácsonyi Zoltán – Sír Kán
„20 éve a mi színműs osztályunk szerepelt A dzsungel könyve ősbemutatóján. Akkor még farkast, majmócát és mindenféle más dzsungellakót játszottam benne, körülbelül 100 előadáson át. Majd kimaradt 800 előadás és Sír Kánként tértem vissza a dzsungelbe. Imádom. A lányom is imádja a gonosz tigrist, ezért rengeteg ovis és sulis barátjával megnézte már, akiket természetesen az előadás szünetében kifestek tigrisnek. Még pár száz előadás és arcfestőszalont nyithatok…”

Kritikák a darabról 1996-ból:
„Abszolút főszereplő a zene, Dés László megítélésem szerint rendkívül értékes matériából, az eredeti műre jellemző koloritból kiinduló muzsikája, amely dallamos, könnyed, jól énekelhető anélkül, hogy minimális engedményt tenne napjaink mindent elöntő, kommersz rágógumiízlésének. Hegedűs D. Gézánál szakmailag és szellemileg jó kezekben van a produkció irányítása, rendezése célirányos és perfekt, ha némi küzdelmet látszik is folytatni a térszűkével.”
(Koltai Tamás - Élet és Irodalom, 1996. március 1.)

„A rendező (Hegedűs D. Géza) és a jelmeztervező (Orosz Claudia) igazából még maszkot sem rendeltek az állatszerepek alakítóinak – a színészek jellegzetes és szellemes öltözékük viselésének módjával, stilizált mozgással érzékeltetik farkasbátorságukat, medvehűségüket vagy a párducnemzetségből kivételesen kirívó »állati« segítőszándékot. Ez Borbiczki Ferenc (Akela), Kútvölgyi Erzsébet (Bagira), de különösen a medve tanítóként remeklő Reviczky Gábor (Balu) esetében rengeteg eredeti játékötletet, fantáziamozgató színészi teljesítményt eredményezett.”
(Földes Anna - Magyar Hírlap, 1996. február 22.)

„Méhes László – ő Ká, a kígyó – nemcsak a majomcsapatra, hanem a színházi nézőkre is igézően hat. De kicsik-nagyok leginkább Balut, a medvét zárják szívükbe, akinek Reviczky Gábor megkapóan slampos, nemtörődöm, mégis érző lelket kölcsönöz, ráadásul a dala is slágergyanús.”

(molnár - Esti Hírlap, 1996. január 29.)

„Békés Pál és Geszti Péter dialógusai s dalszövegei jól összeillenek. Mindketten eljátszanak neves irodalmi művekből vett utalásokkal, szóvicceiken és egyéb nyelvi sziporkáikon jókat derül a publikum. Ilyen poén például a – feltehetőleg – Békéstől származó »DzséTéKá«, azaz a Dzsungel Törvénykönyve megnevezés, a »Sír Kán-kán«, a kiművelt majomfők emlegetése, a Hamlet-idézetek ironikus keselyűsítése, és Geszti egyik telitalálata a »Mentünk, de meg-jöttünk, egy majomban őrlünk« refrénű Monkey-funky. Imre Zoltán kitűnő koreográfiája – mint mindig – jól igazodik a világzene áramlatát követő muzsika sokféleségéhez, a Pesti Színház meg hitten szűkös színpadához s a zömében főiskolásokból toborzott táncosok tudásához és ifjú lelkesedéséhez. (…) Reviczky Gábor versben beszélő, nevelési céljai érdekében mókásan a boxkesztyűjével hadonászó Baluja megrendítő, amikor barna prémgalléros bundáját gondosan begombolgatva a halálba totyog. (…) Sipos András fantasztikus revüszámot mutat be társaival a keselyűk temetkezési jelenetében, amely az előadás legötletesebb és leghatásosabb részletei közé tartozik.”
(Magyar Judit Katalin – Színház, 1996/5.)



 

CSATLAKOZZ HOZZÁNK


Neked ajánljuk
AJÁNLÓ
HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Ha feliratkozol hetente elküldjük neked a legfrissebb cikkeket.

Neved*:
E-mail címed*:
 

EZT OLVASTAD

Médiaajánlat   Impresszum - kontakt   Adatvédelem   © Minden jog fenntartva - Musicalinfo.hu 2006-2024