Interjú Pirgel Dáviddal

2013.08.09 Kovács Gergely

Interjú Pirgel Dáviddal

1967-ben indult közönséghódító útjára a filmvásznon Roman Polanski Vámpírok bálja című horror paródiája. Harminc évvel később 1997-ben a történetből musical készült, amelyet Bécsben mutattak be. Magyarországon Simon Edit

1967-ben indult közönséghódító útjára a filmvásznon Roman Polanski Vámpírok bálja című horror paródiája. Harminc évvel később 1997-ben a történetből musical készült, amelyet Bécsben mutattak be. Magyarországon Simon Edit producernek köszönhetően, a PS produkció mutatta be a Vámpírok bálja musicalt, 2007 nyarán, a Pesti Magyar Színház épületében, ahol azóta is teltházak előtt látható az előadás. A magyar produkció idén kétszer is ünnepel, hiszen június 30-án volt a hatodik születésnapja, szeptember 1-én pedig a 200. előadáshoz érkeznek a Vámpírok. A jubileum kapcsán a musical egyik legkedveltebb szereplőjével Pirgel Dáviddal beszélgettünk.

Amikor megkaptad a szerepet ismerted a történetet?

Igen, a Roman Polanski filmet már régóta ismertem és szerettem. A musicalről is hallottam, néztem belőle részleteket, meg is kedveltem már jóval azelőtt, hogy egyáltalán szóba került a magyarországi bemutató. Aztán később a társulattal voltunk Bécsben a „vámpír monarchia” találkozó keretében. A Bécsiek is eljöttek megnézni a magyar produkciót, így látta a két csapat egymás előadását.

Próbáltál a külföldi kollégáktól valamit átvenni és beépíteni a te karakteredbe?

Ilyenkor teljesen más szemmel nézi az ember az előadást. Természetesen igyekeztem Herbert figurájára koncentrálni, megfigyelni miben hasonló vagy éppen miben más, mint az enyém. Viszont inkább azt a színpadi profizmust volt jó látni, ami szerencsére nekik megadatik a helyszínen. Nálunk a csodával határos, hogy a Magyar Színházban létre tudott jönni ez a gigantikus produkció. Bécsben a színpad mögött is óriási rész áll rendelkezésre és lifttel szállítják az éppen nem használt díszletet. Nekünk jóval szűkebb terünk van, különbség azonban ebből nem adódik a két előadás között. Sőt azt érzem, a miénk azért szerethetőbb, mert nem annyira steril. Ott minden pontosan a helyén van, nagyszerűek az énekesek is, nálunk mindent emberek mozgatnak és mindennel együtt több szívet érzek az előadásunkban.

A kezdetekkor gondoltad volna, hogy Magyarországon ekkora sikere lehet egy vámpírmusicalnek?

Igen, mert érzésem szerint a magyarok nyitottak az új dolgokra. A musical pedig igen közkedvelt műfaj mostanában. A témája Roman Polanski filmjének köszönhetően ismert volt, és a zenei világa is például Bonnie Tyler által. Szerintem ez segítség volt, Polanski neve már magában biztosíték volt a sikerre, Kentaur látványvilága és a fantasztikusan kiválogatott csapat mind-mind egyedülállóvá tették ezt a produkciót, nem csak Budapesten, hanem a visszajelzések szerint nemzetközi viszonylatban is.

Jelentett bármilyen plusz nehézséget az, hogy vámpírt kell alakítani, akár a karaktert, vagy akár a vámpírfogakat tekintetében?

Abból a szempontból nem volt nehéz, hogy én mindig is szerettem misztikus figurákat játszani és hát Herbert abszolút misztikus, amellett, hogy közben egy komikai szerep, egyszóval egy nagyon hálás szerep. A vámpírfogakkal beszélni nehezebb, mint énekelni. Amikor énekel az ember akkor alapból jobban artikulál, így ez nem jelentett problémát. Ugyan meg kellett szokni, de erre ott volt a próbaidőszak. Fogtechnikusok profi módon és nagyon hamar készítették el a fogainkat, így volt időnk hozzá szokni a próbák alatt.

Eszedbe jutott valaha, hogy jó lenne Krolock grófot játszani vagy esetleg Alfréd bőrébe bújni?

Erről nehéz beszélni.. Így, hogy már öt éve játszom Herbertet, azt mondom, hogy nem. Talán, ha egy fejjel alacsonyabb lennék, boldogan alakítanám Alfrédot, a karakterek azonban be vannak határolva. Ez az a musical, aminél úgy mentünk a válogatásra, hogy minden szerepnél meg volt határozva milyen korú, milyen magasságú, és milyen hangterjedelemmel rendelkező színészre van szükség. Krolock grófhoz bár a magasságom is és a hangszínem is megfelelt volna öt éve még fiatal voltam. Most pedig már furcsa lenne " apu" helyébe lépni és szembe találkozni egy másik Herberttel. Nem beszélve arról, hogy fantasztikus Krolock grófjaink vannak, nincs szükség cserére.

Vámpíros filmeket néztél a karakter kidolgozásához segítségül?

Nem néztem, önállóan építettem fel, valamint a rendezőnek nagyon konkrét elképzelései voltak Herbert karakteréről, így sok hasznos instrukciót kaptam a próbák alatt. A Polanski filmet néztem meg többször, meg az ősbemutató szereplőjéhez próbáltam kicsit hasonulni. Azonban pont nálunk kapott picit új irányt a figura. Még egy fokkal viccesebbre, egy fokkal femininebbre lett véve a figura, így méginkább a komika felé hajlik. Cornelius Baltus rendező minden pillanatot nagyon pontosan instruált, sehol sem megengedett az improvizáció és ez nagyon jó! Átbeszéltük lépésről lépésre mit gondol, mit szeretne látni. Miután megvalósítottuk az elképzeléseit, engedte, hogy hozzátegyem a figurához a saját egyéniségemet.

A váltóidat figyeled?

Vannak pontok, amiket meg szoktunk beszélni. Az mindig nagyon jó, ha van olyan váltónk, akivel ezt megtehetjük, akivel ha van egy jó ötlet meg lehet osztani. Ilyen szerencsére ebben a csapatban is van és az jó érzés, ha megbízhatsz a másikban. Másrészről én annak a híve vagyok, ha már tudom a szerepet, tudom térképészetileg merre tartok, akkor szeretek magamban dolgozni, hiszen nem kell ugyanolyannak lenni. Én szeretem magam kitalálni és formálni a szerepet.

Mennyi idő után érezted, hogy Herbert kiforrott karakter?

Ezt soha nem érzi az ember szerintem. mindig találok új színeket, új játék lehetőségeket benne, persze ezek nüánsznyi dolgok, mert az alap rendezői instrukciókon nem változtathatunk. Olyanok, akik többször megnézik az előadást, szokták mondani, hogy milyen jó, hogy ennyit fejlődött és ennyit ment előre a figurám, és milyen jó, hogy ezt vagy azt beletettem és kitaláltam. Természetesen attól is tűnhet így, hogy a többes szereposztásnak köszönhetően váltakoznak a partnerek az előadásban. Ahogy az ember korosodik másképp gondolkodik, változik még talán a fizimiskája is, s ezeknek a változásoknak a tükrében alakítja a szerepeit. Büszkélkedhetek azzal, hogy én kaptam meg a legfiatalabbként ezt a szerepet a világon, én voltam a legfiatalabb a létező Herbertek közül. Azóta eltelt hat év, s az évek alatt az emberben érik a szerep és eszerint változik is.

Van Herbertnek olyan tulajdonsága, amit közösnek érzel magatokban?

Talán annyi, hogy szerintem minden színész, még ha tagadja is, egy picit hiú a külsejére, a megjelenésére. Egy narcisztikus figura, amit jól ki lehet játszani ebben a karakterben.

Esetleg van olyan tulajdonsága is, amit nem szeretsz benne?

A szó szoros értelmében rossz tulajdonságot nem tudnék mondani. Amikor gyakoroltuk például, hogy járjon ez a figura, csináltam szép, finom, lágy járást, és közölte a rendező, hogy ez nem jó, ez kevés. Megmutatta mi az elképzelése, tízszer akkorába, mint én csináltam. Visszakérdeztem, hogy valóban azt akarja, hogy így csináljam? Azt válaszolta," Igen, próbáld meg.." Ezzel a nőies, "egyik lábat a másik elé" járással, hozzá a finom karmozdulatokkal volt az elején nehéz megbarátkoznom, sokat dolgoztunk rajta.

A jelenleg játszott szerepeid közül hová sorolnád Herbert alakját?
Mindenképpen benne van az első háromban.

Dávid szavaiból áradt a szeretet és a lelkesedés a darab iránt. A Vámpírok bálja musical egész csapatára jellemző ez az odaadás, ami a hat év alatt sem lankadt. Szerencsére a nézők felől visszaárad ez a szeretet a produkció felé, amely közeledvén a kétszázadik előadásához változatlanul telt házakkal fut.

Legközelebb augusztus végén lesz ismét színpadon az előadás, az augusztusi előadásokra még vannak jegyek! Jegyvásárláshoz kattints ide!



 

CSATLAKOZZ HOZZÁNK


Neked ajánljuk
AJÁNLÓ
HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Ha feliratkozol hetente elküldjük neked a legfrissebb cikkeket.

Neved*:
E-mail címed*:
 

EZT OLVASTAD

Médiaajánlat   Impresszum - kontakt   Adatvédelem   © Minden jog fenntartva - Musicalinfo.hu 2006-2024