A varázsige ennyi: Megmondjuk Szabó Dávidnak, hogy megcsináltad!
2012.12.10 Kovács Gergely
A varázsige ennyi: Megmondjuk Szabó Dávidnak, hogy megcsináltad! Ha kimondom a nevet Szabó Dávid, mindenkinek az X-Faktor jut az eszébe. Ez nem is csoda hiszen, szeptember 15-e óta rendszeresen láthatjuk Őt az RTL Klub műsorán a
A varázsige ennyi: Megmondjuk Szabó Dávidnak, hogy megcsináltad!
Ha kimondom a nevet Szabó Dávid, mindenkinek az X-Faktor jut az eszébe. Ez nem is csoda hiszen, szeptember 15-e óta rendszeresen láthatjuk Őt az RTL Klub műsorán a verseny kapcsán. Azonban nem volt ez mindig így. Sokan ismerik Dávidot a Budapesti Operettszínházból is. 12 éve lépett be először a színház ajtaján. Az Operettszínház művészeként Budapesten kívül, számos belföldi és külföldi városban megfordult különböző musical és operett rendezvényeken illetve színházi vendégjátékokon. Azt is tudni kell róla, hogy a jótékony célú felkéréseket sem utasítja vissza. Ez a történet is egy ilyen jellegű fellépéssel indult.
2011 szeptemberében Dávid Oroszlányban járt egy általános iskolában, a Madách Színház kiváló művészével Nagy Sándorral, aki szintén sűrűn jótékonykodik. A két művész eltöltött egy délutánt a gyerekekkel, amely során meglátogatták a történet másik főszereplőjének osztályát, majd az iskola tornatermében egy rövid műsorral örvendeztették meg az intézmény tanulóit és dolgozóit. A gyerekek áhítattal és hálával teli tekintettel figyelték az előadást. Eltelt egy év, s a gyerekek nagy örömére és meglepetésére a számukra kedves ismerős feltűnt a tv képernyőjén. Az X-Faktorral Dávid számára egy új világ nyitotta ki kapuit, s Ő nem is sejtette, hogy milyen csodálatra méltó dolgot indít el azzal, hogy belép ezen a kapun. S. Dávidka annak az osztálynak a tanulója, akiket Dávid 2011 őszén meglátogatott. A kisfiú osztályfőnöke így beszél tanítványáról:
Dávidka autizmus spektrum zavarral élő 8 éves kisfiú. Az autizmus spektrum zavar a szociális, kognitív és kommunikációs képességek minőségi fejlődési zavara, melynek következtében az ezzel élő emberek másként látják és élik meg a körülöttük lévő világot. Dávidka értelmes kisfiú, aki kezd megtanulni írni és olvasni, a munkára azonban nagyon nehéz rávenni. A zenét viszont nagyon szereti és Dávidot sokat emlegette miután meglátta az X-Faktorban. Együtt írtunk egy biztató levelet Dávidnak, amelyet a Fókusz egyik adásában láthattunk viszont. Dávidka nagyon boldog volt, hogy a tv-ben láthatta a saját képét és levelét. Azóta az írás órán rendszeresen a saját füzetében is Dávidnak ír levelet, s ahhoz mindig ragaszkodik, hogy az adott oldal fejlécén szerepeljen a Szabó Dávid felirat, asztalán pedig az énekes fényképe legyen. Az íráson kívül az önellátás területén is lehet rá hatni, a varázsige csupán ennyi : Megmondjuk Szabó Dávidnak, hogy megcsináltad és milyen ügyes voltál!
A történet az X-Faktor versenyzőjéhez is eljutott. Egy pénteki próba szünetében kérdeztem meg Dávidot, milyen érzés tudni, hogy a hangjával egy kisgyermek fejlődésében segít :
Tudni lehet Rólad, hogy rendszeresen lépsz fel jótékony célú rendezvényeken. Miért vállal el egy művész olyan felkérést, amiért nem kap mást fizetségül csupán tapsot és az örömtől csillogó szemeket?
Pont azért, mert részemről a művészet elsősorban egy örömszerzési forrás és csak másodsorban munka. Az egy nagyon nagy dolog, amikor az ember azt csinálja, amit szeret, és abból él, ami a hobbija. Nyilvánvalóan az nagyon jó, hogy ha ebből meg tud élni, de közben elsősorban az a lényeg, hogy az embereknek örömet okozzon. Pláne, hogy ha fogyatékkal élő embereknek illetve eltérő fejlődésmenetű gyermekeknek tud a zenével, a zene gyógyító erejével örömet szerezni, akkor az a világ legjobb dolga. A sérültséggel élő emberek, s még inkább a sajátos nevelési igényű gyerekek őszinték, akik nem tapsolnak csak akkor, ha tetszik nekik, és nem csillog a szemük csak akkor ha leköti őket, amit csinálok. Amikor ott voltam az iskolában, azt láttam, hogy Ők ezt szerették és nagyon kinyíltak arra, hogy befogadják.
2011. szeptember 26-án jártál Dávidka iskolájában, egy év telt el azóta és bebizonyosodott, hogy óriási hatással voltál az ott tanuló gyerekekre, főként Dávidkára, akit a tanítónénik a Te személyeddel tudnak az iskolai munkára ösztönözni. Laikus szemmel mennyire érzed át , hogy ez milyen csodálatos dolog?
Nagyon megható......ez tényleg nagyon megható! Pontosan én nyilván orvosilag nem ismerem az autizmus spektrum zavar hátrányait, nem tudom, hogy mivel jár, ha valaki ezzel él. Viszont láttam azt, hogy Ő milyen körülmények között tanul, hogy milyen türelemmel vannak a pedagógusok ezek iránt az eltérő fejlődésmenetű gyerekek iránt, láttam azt, hogy fogadtak engem ott, és ebből olyan következtetést tudok levonni, hogy ez nem könnyű dolog. Az , hogy Ő az én segítségemmel vagy miattam kezdett el fejlődni, az egy nagyon megindító dolog. Nagyon örülök neki, hiszen az a cél, hogy megmutassunk embereknek dolgokat, hogy megváltoztassuk az életüket. Ha neki ez a csúcs, hogy fejlődni tud és előrébb tud lépni, és magához képest jobban tud teljesíteni az én segítségemmel, ez számomra fantasztikus érzés! Nagy előre lépés történt az Ő életében és az a tudat, hogy ebben nekem részem van, vagy , hogy miattam történik az meg pláne egy nagy boldogság!
Már ott is érezted, hogy nagy hatással vagy rájuk?
Igen, igen nagyon éreztem, mert öleltek, megfogtak, rám néztek, nevettek......Én abszolút azt éreztem, hogy ott elindult valami, hogy Ők eldöntötték, hogy kapcsolatba szeretnének lépni velem, eldöntötték azt, hogy be akarják fogadni, azt , amit én adok. Érezték, hogy tiszta szívvel adom és én is éreztem azt, hogy Ők ezt szerették és ez egy jó érzés!
Volt olyan pillanat, amikor meglepődtél valamin a velük eltöltött idő alatt?
Az volt a legjobb, amikor az Oroszlánkirályból énekeltem egy dalt ( He Lives in You ), ami kicsit elvonatkoztatott dolog, kicsit a reinkarnációról is szól, és arról, hogy ha nincs is velünk éppen az, akit nagyon szeretünk, akkor is bennünk él és segít minket. Én ezzel a hittel elénekeltem angolul a dalt, tehát nem is értették a szövegét, de mindenki csendben ült és hallgatta csillogó szemmel, mert azt az érzést, amit át akarok adni, azt Ők érezték és ez a jó ebben. Itt az X-Faktorban is azzal szembesültem, hogy nem érti mindenki az angol nyelvet, de érzik azt, amit az ember énekel. Nekik meg valahogy speciálisan rá van a fülük erre hangolva, már csak azért is mert kedvelnek......Ez egy különleges érzés, nagyon nagy ereje van és én ennek örülök, hogy ez így van!
Tudomásom szerint nagyon jól kezelted ezeket a gyerekeket. Először voltál ilyen helyzetben?
A gyerekeket könnyebben kezelem, hiszen játszottam olyan darabban is, ahol a gyerekek figyelmét egy-másfél órán keresztül fenn kellett tartani. Elég nehéz lekötni Őket, pláne, hogy ott az iskolában nem elsősorban mesedalokkal készültünk, hanem voltak komolyabb dalok is. Van ebben gyakorlatom, de a sajátos nevelési igényű gyerekeknél ez nyilván más. Az Ő figyelmüket sokkal nehezebb lekötni. Nekik ha nem tetszik, ha unják, felállnak, elkezdenek hangoskodni. Nem tudtam, hogy képes vagyok rá, nem tudtam, hogy nekem van egy ilyen úgymond képességem, de örülök, hogy ez náluk kiderült. Kiderült, hogy fenn tudom tartani az érdeklődésüket, el tudom vonni a figyelmüket a hétköznapjaikról.
Ők eldöntötték, hogy szeretik, amit csinálok, hálásak voltak, hogy ott vagyok, és ez bőven elég volt arra, hogy figyeljenek és velünk legyenek. Szerves részei lettek a műsornak, hiszen ott táncoltak velünk....
Ezek szerint szívesen visszamennél még egy ilyen délutánra hozzájuk?
Persze nagyon szívesen. Már csak azért is mert velem vannak, szurkolnak nekem. Szeretném a verseny után megajándékozni Őket azzal, hogy elmegyek hozzájuk és egy kicsit családias hangulatban és adok egy koncertet, én ebben nagyon is benne lennék ...
Szoktuk használni azt a kifejezést, hogy " a hangod csodákra képes " . Most bebizonyosodott, hogy tényleg így van. Ez milyen érzés?
Szerintem a zene az, ami tényleg csodákra képes, hiszen hallottam lovasterápiáról, zeneterápiáról és ezekben abszolút hiszek. Hiszem, hogy a zenének van egy ilyen ereje. Hiszen, akkor, ha valaki nagyon szomorú, vagy éppen nagyon vidám, akkor rögtön a zenéhez nyúl. Az, hogy ezeknek a gyerekeknek a zene útján lehet valami pluszt adni az életükbe, és ez az én hangom, ez meg aztán főleg nagy öröm! Nagyon örülök annak, hogy ez így van. Az biztos, hogy a későbbiekben is nagyon szívesen segítek , mert nekem is egyre fontosabb lett ez, ahogy hallom mik történnek Dávidkával. Fontos lett, hogy részese legyek az Ő fejlődésének. Szerintem nagyobb boldogság nincs, minthogy van egy ilyen dolog az ember életében!
Írta: Parajdi Szilvia
2011 szeptemberében Dávid Oroszlányban járt egy általános iskolában, a Madách Színház kiváló művészével Nagy Sándorral, aki szintén sűrűn jótékonykodik. A két művész eltöltött egy délutánt a gyerekekkel, amely során meglátogatták a történet másik főszereplőjének osztályát, majd az iskola tornatermében egy rövid műsorral örvendeztették meg az intézmény tanulóit és dolgozóit. A gyerekek áhítattal és hálával teli tekintettel figyelték az előadást. Eltelt egy év, s a gyerekek nagy örömére és meglepetésére a számukra kedves ismerős feltűnt a tv képernyőjén. Az X-Faktorral Dávid számára egy új világ nyitotta ki kapuit, s Ő nem is sejtette, hogy milyen csodálatra méltó dolgot indít el azzal, hogy belép ezen a kapun. S. Dávidka annak az osztálynak a tanulója, akiket Dávid 2011 őszén meglátogatott. A kisfiú osztályfőnöke így beszél tanítványáról:
Dávidka autizmus spektrum zavarral élő 8 éves kisfiú. Az autizmus spektrum zavar a szociális, kognitív és kommunikációs képességek minőségi fejlődési zavara, melynek következtében az ezzel élő emberek másként látják és élik meg a körülöttük lévő világot. Dávidka értelmes kisfiú, aki kezd megtanulni írni és olvasni, a munkára azonban nagyon nehéz rávenni. A zenét viszont nagyon szereti és Dávidot sokat emlegette miután meglátta az X-Faktorban. Együtt írtunk egy biztató levelet Dávidnak, amelyet a Fókusz egyik adásában láthattunk viszont. Dávidka nagyon boldog volt, hogy a tv-ben láthatta a saját képét és levelét. Azóta az írás órán rendszeresen a saját füzetében is Dávidnak ír levelet, s ahhoz mindig ragaszkodik, hogy az adott oldal fejlécén szerepeljen a Szabó Dávid felirat, asztalán pedig az énekes fényképe legyen. Az íráson kívül az önellátás területén is lehet rá hatni, a varázsige csupán ennyi : Megmondjuk Szabó Dávidnak, hogy megcsináltad és milyen ügyes voltál!
A történet az X-Faktor versenyzőjéhez is eljutott. Egy pénteki próba szünetében kérdeztem meg Dávidot, milyen érzés tudni, hogy a hangjával egy kisgyermek fejlődésében segít :
Tudni lehet Rólad, hogy rendszeresen lépsz fel jótékony célú rendezvényeken. Miért vállal el egy művész olyan felkérést, amiért nem kap mást fizetségül csupán tapsot és az örömtől csillogó szemeket?
Pont azért, mert részemről a művészet elsősorban egy örömszerzési forrás és csak másodsorban munka. Az egy nagyon nagy dolog, amikor az ember azt csinálja, amit szeret, és abból él, ami a hobbija. Nyilvánvalóan az nagyon jó, hogy ha ebből meg tud élni, de közben elsősorban az a lényeg, hogy az embereknek örömet okozzon. Pláne, hogy ha fogyatékkal élő embereknek illetve eltérő fejlődésmenetű gyermekeknek tud a zenével, a zene gyógyító erejével örömet szerezni, akkor az a világ legjobb dolga. A sérültséggel élő emberek, s még inkább a sajátos nevelési igényű gyerekek őszinték, akik nem tapsolnak csak akkor, ha tetszik nekik, és nem csillog a szemük csak akkor ha leköti őket, amit csinálok. Amikor ott voltam az iskolában, azt láttam, hogy Ők ezt szerették és nagyon kinyíltak arra, hogy befogadják.
2011. szeptember 26-án jártál Dávidka iskolájában, egy év telt el azóta és bebizonyosodott, hogy óriási hatással voltál az ott tanuló gyerekekre, főként Dávidkára, akit a tanítónénik a Te személyeddel tudnak az iskolai munkára ösztönözni. Laikus szemmel mennyire érzed át , hogy ez milyen csodálatos dolog?
Nagyon megható......ez tényleg nagyon megható! Pontosan én nyilván orvosilag nem ismerem az autizmus spektrum zavar hátrányait, nem tudom, hogy mivel jár, ha valaki ezzel él. Viszont láttam azt, hogy Ő milyen körülmények között tanul, hogy milyen türelemmel vannak a pedagógusok ezek iránt az eltérő fejlődésmenetű gyerekek iránt, láttam azt, hogy fogadtak engem ott, és ebből olyan következtetést tudok levonni, hogy ez nem könnyű dolog. Az , hogy Ő az én segítségemmel vagy miattam kezdett el fejlődni, az egy nagyon megindító dolog. Nagyon örülök neki, hiszen az a cél, hogy megmutassunk embereknek dolgokat, hogy megváltoztassuk az életüket. Ha neki ez a csúcs, hogy fejlődni tud és előrébb tud lépni, és magához képest jobban tud teljesíteni az én segítségemmel, ez számomra fantasztikus érzés! Nagy előre lépés történt az Ő életében és az a tudat, hogy ebben nekem részem van, vagy , hogy miattam történik az meg pláne egy nagy boldogság!
Már ott is érezted, hogy nagy hatással vagy rájuk?
Igen, igen nagyon éreztem, mert öleltek, megfogtak, rám néztek, nevettek......Én abszolút azt éreztem, hogy ott elindult valami, hogy Ők eldöntötték, hogy kapcsolatba szeretnének lépni velem, eldöntötték azt, hogy be akarják fogadni, azt , amit én adok. Érezték, hogy tiszta szívvel adom és én is éreztem azt, hogy Ők ezt szerették és ez egy jó érzés!
Volt olyan pillanat, amikor meglepődtél valamin a velük eltöltött idő alatt?
Az volt a legjobb, amikor az Oroszlánkirályból énekeltem egy dalt ( He Lives in You ), ami kicsit elvonatkoztatott dolog, kicsit a reinkarnációról is szól, és arról, hogy ha nincs is velünk éppen az, akit nagyon szeretünk, akkor is bennünk él és segít minket. Én ezzel a hittel elénekeltem angolul a dalt, tehát nem is értették a szövegét, de mindenki csendben ült és hallgatta csillogó szemmel, mert azt az érzést, amit át akarok adni, azt Ők érezték és ez a jó ebben. Itt az X-Faktorban is azzal szembesültem, hogy nem érti mindenki az angol nyelvet, de érzik azt, amit az ember énekel. Nekik meg valahogy speciálisan rá van a fülük erre hangolva, már csak azért is mert kedvelnek......Ez egy különleges érzés, nagyon nagy ereje van és én ennek örülök, hogy ez így van!
Tudomásom szerint nagyon jól kezelted ezeket a gyerekeket. Először voltál ilyen helyzetben?
A gyerekeket könnyebben kezelem, hiszen játszottam olyan darabban is, ahol a gyerekek figyelmét egy-másfél órán keresztül fenn kellett tartani. Elég nehéz lekötni Őket, pláne, hogy ott az iskolában nem elsősorban mesedalokkal készültünk, hanem voltak komolyabb dalok is. Van ebben gyakorlatom, de a sajátos nevelési igényű gyerekeknél ez nyilván más. Az Ő figyelmüket sokkal nehezebb lekötni. Nekik ha nem tetszik, ha unják, felállnak, elkezdenek hangoskodni. Nem tudtam, hogy képes vagyok rá, nem tudtam, hogy nekem van egy ilyen úgymond képességem, de örülök, hogy ez náluk kiderült. Kiderült, hogy fenn tudom tartani az érdeklődésüket, el tudom vonni a figyelmüket a hétköznapjaikról.
Ők eldöntötték, hogy szeretik, amit csinálok, hálásak voltak, hogy ott vagyok, és ez bőven elég volt arra, hogy figyeljenek és velünk legyenek. Szerves részei lettek a műsornak, hiszen ott táncoltak velünk....
Ezek szerint szívesen visszamennél még egy ilyen délutánra hozzájuk?
Persze nagyon szívesen. Már csak azért is mert velem vannak, szurkolnak nekem. Szeretném a verseny után megajándékozni Őket azzal, hogy elmegyek hozzájuk és egy kicsit családias hangulatban és adok egy koncertet, én ebben nagyon is benne lennék ...
Szoktuk használni azt a kifejezést, hogy " a hangod csodákra képes " . Most bebizonyosodott, hogy tényleg így van. Ez milyen érzés?
Szerintem a zene az, ami tényleg csodákra képes, hiszen hallottam lovasterápiáról, zeneterápiáról és ezekben abszolút hiszek. Hiszem, hogy a zenének van egy ilyen ereje. Hiszen, akkor, ha valaki nagyon szomorú, vagy éppen nagyon vidám, akkor rögtön a zenéhez nyúl. Az, hogy ezeknek a gyerekeknek a zene útján lehet valami pluszt adni az életükbe, és ez az én hangom, ez meg aztán főleg nagy öröm! Nagyon örülök annak, hogy ez így van. Az biztos, hogy a későbbiekben is nagyon szívesen segítek , mert nekem is egyre fontosabb lett ez, ahogy hallom mik történnek Dávidkával. Fontos lett, hogy részese legyek az Ő fejlődésének. Szerintem nagyobb boldogság nincs, minthogy van egy ilyen dolog az ember életében!
Írta: Parajdi Szilvia
