Musicaltől a Rock and Rollig - Riport Sánta Lászlóval

MUSICALTŐL ROCK AND ROLLIG - MINDENBEN OTTHON VAN A musical rajongók egyik kedvence Sánta László. A Légy jó mindhalálig Nyilas Misije, A Valahol Európában ficsúrja, sőt a Vámpírok bálja romantikus Alfrédja mind-mind olyan szerep,

MUSICALTŐL ROCK AND ROLLIG - MINDENBEN OTTHON VAN
A musical rajongók egyik kedvence Sánta László. A Légy jó mindhalálig Nyilas Misije, A Valahol Európában ficsúrja, sőt a Vámpírok bálja romantikus Alfrédja mind-mind olyan szerep, melyeket mintha csak rászabtak volna. A kedves fiatalembert mindenki szereti, nem véletlen hogy a Musical plusz előadásokon is sikítozva tapsolnak a lányok, amikor a színpadra lép. Eddigi zenés pályafutásáról kérdeztük, és Laci örömmel mesélt a musicalinfo.hunak:

1992-ben kerültem közel a Musical-hez, amikor is, a békéscsabai Jókai Színházban bemutatták a Légy jó mindhalálig című musicalt, és abban egy válogatás során Nyilas Misi lettem. Tulajdonképpen ez volt az első nagy szerelem, és ez azóta is tart. Onnantól kezdve nem volt nehéz az út, mert Békéscsabán Szente Béla vezetésével az Ifjúsági házban indult egy Csabai Szinistúdió nevű… amatőr diák színjátszó, elsősorban zenés produkciókat előállító kis társaság. Így keveredtem bele, és onnantól már rengeteg musicalben játszottam. Aztán Békéscsabán, amikor a gimnázium elvégzése után bekerültem a Békéscsabai Jókai Színház által működtetett Fiatal Színházművészetért Alapítványi Színiiskolába, akkor ott is elég sok zenés produkció volt a színházban. Hála Istennek ott nagyon-nagyon jó feladatokat játszottam. Diótörő és Egérkirály (Diótörő), Csongor és Tünde (Csongor), A tihanyi visszhanglány, a Balatoni rege… A Balatoni regében (Sió) egy ilyen kis huncut balatoni sellő, a Tihanyi visszhanglányban pedig a Balaton király fia (Tomaj) voltam. Gyakorlatilag magának a visszhangnak a története volt egy kicsit megmesésítve. Az is nagyon izgi volt, de hát közben játszottam rengeteg operett előadásban. A Viktória volt az első, amiben Békéscsabán játszottam. Aztán belekerültem még A mosoly országa című operettbe, amit szintén a Hídvégi Miklós rendezett, mert az előzőt, a Viktóriát is .

Melyiket szereted jobban? Most már kipróbáltad a musicalt is, operettet is, melyik áll hozzád közelebb?

Nem tudnék különbséget tenni. Azért nem tudnék különbséget tenni, mert mind a kettőben mindig megtalálom azokat a pontokat, amitől én magam élvezem, és én magam azt érzem, hogy ez igazán én vagyok. A táncban, a prózai jelenetekben, a huncutkodásban, a viccmondásban…. Én ezeket nagyon szeretem. És egyébként is nagyon az a típus vagyok, aki megkeresi azokat a pillanatokat, amik miatt érdemes és szereti csinálni az éppen aktuális előadásait. Mert azt gondolom, hogy ha én élvezem, akkor a közönség is élvezi.

A Musical Plusz előadásán a Rock and roll rézi-t is fantasztikusan adtad elő. És máris elkanyarodtunk a musical- operett stílustól.

Igen, igen, igen! Abszolút más stílus, viszont… viszont ezt a fajta pörgősséget, és lendületet nem sok musicalben találtam meg. És van egy-két ilyen dalom, ami nem feltétlenül musical, hanem ilyen pop, vagy régi beat nóták, és én ezeket nagyon szeretem. Mert valami olyan energiát tudok vele közvetíteni, amit én nagyon szeretek! Ami igazán én vagyok! Tehát egy ilyen… kifejezetten felfokozott állapot. És nem sok musicalben találtam meg, de többek között a Chorus Line-ban van egy ilyen dal. A Surprise című dal, ami egyébként szintén volt ebben a műsorban.

Milyen programokkal töltöd majd a nyarat?

Az elmúlt 6-7 évben: – egyáltalán nem panaszként mondom ezt – minden évben volt valami olyan nyári produkció, amiben benne voltam. Hol tagja voltam a Veszprémi Pannon Várszínháznak - mert ott dolgoztam Veszprémben – hol pedig azért, mert próbáltam a Vámpírok bálját, vagy pedig Szegedre mentem az Operettszínházzal (Szentivánéji álom), és sorolhatnám a sok-sok-sok-sok feladatot, amiért egyébként mind nagyon-nagyon hálás vagyok. Mert az mindig jó dolog, mikor egy jó társaságban nyáron, egy jó helyen dolgozol, mert lehet hogy sopánkodsz néha, hogy „a kutya fáját, hogy nem a strandon fekszem” de ezzel együtt, azért az nagyon-nagy élmény!

Fotó: Elensar