Egyházi Géza a Musical Pluszról!

Mindannyiunk egyik legkedveltebb Krolock grófja, Egyházi Géza a Musical Pluszok igen aktív szereplőjévé vált. Sokan – ne sértődjön meg egyetlen kiváló előadónk sem - azért mennek Musical Pluszra, hogy Őt lássák, hallhassák. A

Mindannyiunk egyik legkedveltebb Krolock grófja, Egyházi Géza a Musical Pluszok igen aktív szereplőjévé vált. Sokan – ne sértődjön meg egyetlen kiváló előadónk sem - azért mennek Musical Pluszra, hogy Őt lássák, hallhassák. A Pataky Művelődési Központban, a Musical Plusz előadásának szünetében sikerült elcsípnünk egy pár percre:

- Pár hete, valaki azt mondta nekem: ,,a Musical Plusz, egy hakni szerű előadás”. Géza neked, mint a Musical Plusz gyakori szereplőjének, mi a véleményed erről? Mit jelent neked, ez az előadási forma?
- Igen, most már többedszer fordulok itt elő. A hakni kifejezésről általában mindenki azt gondolja, hogy degradáló. Jó, így nevezik azokat a nem kőszínházban előadott darabokat, előadásokat meg fellépéseket, gyűjtőnéven. Ezek között is van jobb, rosszabb, vagy kellemetlenebb, én nem tudom… A musical pluszt azért nem sorolnám oda. Főleg hogy, most már többedszer jövök és tudom, ez a rajongók állandó igénye, hogy valami mást, vagy valami újat halljanak tőlem, és mindig készülnöm kell. Nyilván a szándék az megvan bennem, hogy megfeleljek ezeknek az elvárásoknak és készülök ezekre a dolgokra.

- A múltkor Bot Gáborral énekeltetek közösen Egerben. Hogyan működik nálatok egy ilyen közös éneklés? Előre egy héttel, vagy két héttel már megbeszélitek?
- Az egy szerencsésebb konstelláció volt. Zömében egy operett műsor volt, operetteket énekeltünk. Gáborról nem tudom, hogy mivel kezdte az életét, de én operetteztem főleg. És én a magam területén, sokkal nagyobb biztonságban érzem magam. Úgyhogy ott elég volt egy egyszerű találkozás, illetve amikor ugye eszmét cseréltünk, összeraktuk a műsort, és ott nem kellett összenézegetni a számokat. Mindig egyébként a fellépés színhelyén, a fellépés előtt kellett ezeket a dolgokat megejteni. Ez nyilván idő-, meg költség- meg mindenféle hiányában van így, sajnos ilyen rohanó őrület van. Ugye itt helyszíni próbák nem is lehetnek, hiszen erre az egy napra bérli a szervező.

- Hogy bírod egyébként ezt a hajtást? Szerepelsz: Kalocsán, Egerben, játszol a Madách színházban, fellépsz itt a Musical Pluszon és még sorolhatnám.
- Nem lenne nehéz hogyha… hogyha egy kicsit több (nevet) agyam lenne ehhez az egészhez , csak hát, amit mindig mondok magamról, - és tényleg senki ne gondolja, hogy álszerénység - én ugye belekeveredtem valamibe, egy olyan miliőbe, ahol már tizen… éve dolgoznak emberek, akik oda jutottak, ahova, és én most belecsöppentem közéjük. És tényleg óriási hiányosságaim vannak. Hát nem ismerek ezt, nem ismerek azt, szóval, ez kis idő, amíg ezt a felzárkózást én végrehajtom. Fizikailag persze nem jó ennyi kilométer távolságokat megtenni egy-egy héten belül, meg semmiképp sem szolgálja ez a dolog a minőséget. Meg hogy ennyiféle dologban van benne az ember, de hát… fene tudja. Talán, mégis jobb, mint az a kinti metodika, ahol egy éven keresztül ugyanazt kell művészileg hozni. Anyagilag biztos, hogy össze nem hasonlítható a kettő (nevet), de ott szerintem úgy elfásulnak a színészek vagy az énekesek, amikor - főleg a Broadway-n ahol nem csak egy év, hanem, hanem, öt, hat, nyolc éve ugyanazt a szerepet, heti többszöri rendszerességgel, vagy akár minden nap, éveken keresztül játsszák. Hát, nem tudom… Azt nem, nem sorolnám már a művészet kategóriába…

- Van-e kedvenc darabod, melyben jelenleg fellépsz vagy szeretnél majd később szerepelni, főszerepet énekelni? Hallottam például a Spamalotról.
- Ugye a Spamalot nem jött össze sajnos…

- Bár már hallottuk amint a Musical Pluszon énekelted.
- Igen, igen nagyon szerettem volna abba a produkcióba bekerülni a Madách Színházba. Nem, nem tudok a Vámpírok, tehát a Krolock-gróf szerepe elé nem tudok semmit tenni. Tehát abban annyira jól érzem magam. Életemben talán először volt egy olyan hosszú kiterjedt próbaidőszak, amikor annyira belém klónozták a dolgokat, hogy teljes biztonsággal tudok kimenni a színpadra. Nem úgy, mint, itt, ma, ugye először énekelem ezt is, azt is, amazt is, és… hát más a fürdőszobában elénekelni, mint más egy olyan közönség előtt, aki ráadásul szóról-szóra (nevet) tudja a szöveget. Úgy hogy, igen, hogyha rangsorolnom kellene, akkor az a…az a non plusz ultra. Az elé még nem nagyon fért semmi sorrendben.

- A Madáchban már játszol a Macskákban, de én hallottam hogy az Operaház fantomjában is vállalnál főszerepet. Hallhattuk is, amint részleteket énekelsz a musicalből.
-Az Operaház Fantomjában. Szerintem karakterben most már azért meg tudom nagyjából ítélni anélkül, hogy nagyképűen hangozna. Eléggé közel áll hozzám a fantom szerepe is, hasonló karakter, mint a Vámpír grófé. Valóban én éneklem is a duetteket a Raul-ét is meg a Fantomét is, de főleg a fantom hangi karaktere szerintem az, ami elég közel van hozzám. Biztos szívesen játszanám, de hát vannak dolgok a fejünk fölött, amiket nem mi döntünk el… hanem az élet hozza…

-Mi az, az álom szerep, amit tényleg nagyon-nagyon szeretnél Magyarországon eljátszani?Amire azt mondod, hogy: na majd ha egyszer összejön a…
- Nincs, nincs! Most egy-két alkalommal mondtam, hogy mivel a humoros voltánál fogva ez a Spamalot kicsi szerep lett volna, egy álom szerep. Én ezt még akkor mondogattam, amikor meg sem érkezett ide a produkció, tehát nem is tudtam, hogy ez Magyarországra eljut. De egyébként erre a kérdésre - már föltették mások is - én nem, nem tudok sajnos konkrétan válaszolni. Egyszerűen – most egy ilyen tudathasadás állapotban vagyok - nem tudom magamról, hogy …, hogy az operett, vagy a musical, ami jobban áll nekem. Hát… ki ezt mondja, ki azt mondja. A klasszikus, tehát az opera, az már biztos, hogy elúszott. Oda már nem tudom a tudásomat felzárkóztatni. Nekem az a célom, hogy minél tovább - ugye nem vagyok egy fiatal kölök -, tudjam ezt az új életemet csinálni. Meg hogy legyen ehhez hangom, meg olyan technikám, amivel ezt a sokféle dolgot bírom. Nem könnyű több műfajban énekelni. Tehát a vágyam, csak hogy ez tartós maradjon.



Fotó: Elensar