A Fantomtól a Mamma Miáig - Könyv a Madách Színházról
2014.11.28 Kovács Gergely
Bárdos András - Rényi Ádám: A Fantomtól a Mamma Miáig címmel könyv jelent meg a Madách Színházról! Nagy utat járt be a Madách Színház tíz év alatt. Zenés színházzá lett, Európa-szerte ismert és elismert előadásokkal a
Bárdos András - Rényi Ádám: A Fantomtól a Mamma Miáig címmel könyv jelent meg a Madách Színházról!
Nagy utat járt be a Madách Színház tíz év alatt. Zenés színházzá lett, Európa-szerte ismert és elismert előadásokkal a musical világ legnagyobb sikereivel. Nem volt egyszerű az út. A megbocsátó félmosolyoktól vagy éppen a sok összevont ítészi szemöldöktől a vitathatatlan sikerig, a művész színháztól a West End színvonalig, Az Operaház fantomjától a Mamma Miáig.
Az Olvasó egyfajta emlékkönyvet tart a kezében. A közönséggel közösen átélt emlékekét, és mindeddig titokban tartott, személyes emlékekét.
Újra láthatja, és átélheti, amit egyszer már nézőként átélt, és megismerhet egy világot, a díszletek mögöttit, amit eddig nem láthatott sohasem.
A Madách Színház ezennel megmutatja sikereit és gondjait, az öröm és a szomorúság könnyeit, nagy pillanatait és apró titkait.
Íme, nézzék: ez a Madách Színház
A könyv már online rendelhető ide kattintva!
Játékunkban most dedikált példányt sorsoltunk a könyvből! Nyerteseink: Rónai Daniella, Jakab Piroska és Marosi-Zimre Judit
Könyv dedikálás lesz a Madách Színházban 2014. december 21-én este 6-tól. A megjelent könyvet a szerzők és a könyvben szereplő művészek dedikálják a színház előcsarnokában, ahol kedvezményesen megvásárolható a kiadvány.
A Madách Színház darabjaira 2014. októberében elkezdték árulni a jegyeket. Jegyvásárláshoz kattints ide!
Csak nálunk most elolvashatod a könyv előszavát!
Volt, akiből dühöt, volt, akiből inkább bosszúságot, másokból egy elnéző félmosolyt váltott ki, ahogyan a Macskák sikerét követően zenés színház lett a Madáchból. Igaz, közben eltelt húsz év, benne számos prózai sikerrel. Micsoda?
Musicalek Ádám Ottó színházában? Gábor Miklós, Psota Irén, Pécsi Sándor színházában?
Ahol korábban az Othello, A kurázsi mama, az Éjjeli menedékhely volt műsoron?
Először még Kerényi Imrének, azután már Szirtes Tamásnak kellett magyarázkodnia.
Utólag már sejtjük, talán nem is kellett volna, mert – bármilyen fájdalmas döntésekkel is járt – a színház a Jelen Pályaudvaron a Jövő Expresszre szállt. A nagy fordulat 2003-ban következett be. A Madách Színház bemutatta „a világon először másként” Az Operaház Fantomját.
A Fantom, amely akkor már sok éve ment a West Enden, és amelyet már nem is musicalként, sokkal inkább operaként tartottak számon, a Madáchban Szirtes Tamás rendezésében már nem csak országos, de nemzetközi siker is lett. Hétszáznál több előadás tizenegy éven át, zajos, mit zajos, üvöltő siker, elragadtatottan nyilatkozó szerző, ez már nem véletlen, ez már nem csak Seregi László zsenialitása. 2004-ben igazgatóváltás történt. Kerényi Imre tizenhat évet felölelő igazgatói időszaka után – amely tele volt nagyszerű sikerekkel, főleg prózai, kisebb részben zenés előadásokkal – Szirtes Tamás kapott megbízást a Madách Színház vezetésére.
De az új korszak a Fantommal kezdődött, és Webber nem volt kegyes vagy akár csak méltányos. Hiába, hogy a magyar színházak technikája csak olyan magyaros, hiába, hogy mások a szokások és talán a közönség is mást vár, hiába, hogy a magyar színész egyszerre énekelni, táncolni és játszani nem tud – ugyanazt várta Budapesttől, mint a West Endtől vagy a Broadway-tól.
És elkezdődtek a Fantom próbái. Eljött az embertelen, az idegőrlő, a végeérhetetlen munka ideje. „Jó lesz, még egyszer!” – hangzott fel ezerszer és ezerszer a színpadon, a próbateremben, az énekórán, a zongora mellett, és igen, az emeleten a nézőtéri büfében is, mert a Madáchnak nem volt elegendő terme, így próbáltak mindenhol, ahol csak lehetett.
És eljött a nagy fájdalmak, nagy sértődések, nagy zokogások időszaka, és évtizedes barátságok formálódtak át, színész nagyságok keseredtek, tűntek, vonultak, menekültek el, ki erre, ki arra.
És átépült a színház, és épült egy színház, sok száz szériás sikerekkel, a Spamalottal, a Volt egyszer egy csapattal, a Józseffel. És a Mary Poppinsszal, a színháztörténelem egyik legnehezebben játszható darabjával, ahol száz ember sürög-forog, öltöztet, sminkel, énekel, táncol, zenél, irányít, világít, épít, átépít, és újra átépít a színpadon, a színpad mögött, felett és alatt, milliméter és másodperc pontossággal. Ahol az ügyelőnek három órán át levegőt venni sincs ideje, ahol a táncosok a takarásban öltöznek, mert az öltözőig nem jutnak el, ahol a színészek kilókat fogynak, a rendező éveket öregszik – minden előadás alatt.
A zenés műfajban nincsenek érdemek és előjogok. Az, hogy jó voltál ma, semmit nem jelent holnap. Ha nem érsz oda, ha nem tudod kiénekelni, ha nem emeled elég magasra, mindegy, hogy tegnap odaértél, kiénekelted és magasba emelted. Minden nap a nulláról indul.
Lassan véget ér egy korszak a Madáchban. Az építkezés kora. Talán a Mamma Mia! vet véget neki. Ha korábban nem volt pardon, hát itt még annyira sincs.
Aki beül, az a Mamma Mia!-t akarja látni, amit látott Londonban, amit Meryl Streeppel látott a moziban. Lehet, hogy mást elfogad, de rosszabbat bizonyosan nem. A közönség, amelynek nagy része nemcsak Madách-, de Mamma Mia!-rajongó is, követeli a szokásos ABBA-adagját. Követeli a csodás mesét szeretetről, szerelemről, szabadságról, anyalánya kapcsolatról, a londoninál is intenzívebb táncot, és hát persze, követeli a zenét, az ABBA-t, a tökéletes hangzást és hangokat.
Nincs mellébeszélés. Ez az, ami még egy kicsit több is.
Itt tart ma a Madách. Európában is ismert és elismert, világszínvonalú zenés színház.
Függöny, taps, meghajlás.
Jöhet a következő felvonás.
Nagy utat járt be a Madách Színház tíz év alatt. Zenés színházzá lett, Európa-szerte ismert és elismert előadásokkal a musical világ legnagyobb sikereivel. Nem volt egyszerű az út. A megbocsátó félmosolyoktól vagy éppen a sok összevont ítészi szemöldöktől a vitathatatlan sikerig, a művész színháztól a West End színvonalig, Az Operaház fantomjától a Mamma Miáig.
Az Olvasó egyfajta emlékkönyvet tart a kezében. A közönséggel közösen átélt emlékekét, és mindeddig titokban tartott, személyes emlékekét.
Újra láthatja, és átélheti, amit egyszer már nézőként átélt, és megismerhet egy világot, a díszletek mögöttit, amit eddig nem láthatott sohasem.
A Madách Színház ezennel megmutatja sikereit és gondjait, az öröm és a szomorúság könnyeit, nagy pillanatait és apró titkait.
Íme, nézzék: ez a Madách Színház
A könyv már online rendelhető ide kattintva!
Játékunkban most dedikált példányt sorsoltunk a könyvből! Nyerteseink: Rónai Daniella, Jakab Piroska és Marosi-Zimre Judit
Könyv dedikálás lesz a Madách Színházban 2014. december 21-én este 6-tól. A megjelent könyvet a szerzők és a könyvben szereplő művészek dedikálják a színház előcsarnokában, ahol kedvezményesen megvásárolható a kiadvány.
A Madách Színház darabjaira 2014. októberében elkezdték árulni a jegyeket. Jegyvásárláshoz kattints ide!
Csak nálunk most elolvashatod a könyv előszavát!
Volt, akiből dühöt, volt, akiből inkább bosszúságot, másokból egy elnéző félmosolyt váltott ki, ahogyan a Macskák sikerét követően zenés színház lett a Madáchból. Igaz, közben eltelt húsz év, benne számos prózai sikerrel. Micsoda?
Musicalek Ádám Ottó színházában? Gábor Miklós, Psota Irén, Pécsi Sándor színházában?
Ahol korábban az Othello, A kurázsi mama, az Éjjeli menedékhely volt műsoron?
Először még Kerényi Imrének, azután már Szirtes Tamásnak kellett magyarázkodnia.
Utólag már sejtjük, talán nem is kellett volna, mert – bármilyen fájdalmas döntésekkel is járt – a színház a Jelen Pályaudvaron a Jövő Expresszre szállt. A nagy fordulat 2003-ban következett be. A Madách Színház bemutatta „a világon először másként” Az Operaház Fantomját.
A Fantom, amely akkor már sok éve ment a West Enden, és amelyet már nem is musicalként, sokkal inkább operaként tartottak számon, a Madáchban Szirtes Tamás rendezésében már nem csak országos, de nemzetközi siker is lett. Hétszáznál több előadás tizenegy éven át, zajos, mit zajos, üvöltő siker, elragadtatottan nyilatkozó szerző, ez már nem véletlen, ez már nem csak Seregi László zsenialitása. 2004-ben igazgatóváltás történt. Kerényi Imre tizenhat évet felölelő igazgatói időszaka után – amely tele volt nagyszerű sikerekkel, főleg prózai, kisebb részben zenés előadásokkal – Szirtes Tamás kapott megbízást a Madách Színház vezetésére.
De az új korszak a Fantommal kezdődött, és Webber nem volt kegyes vagy akár csak méltányos. Hiába, hogy a magyar színházak technikája csak olyan magyaros, hiába, hogy mások a szokások és talán a közönség is mást vár, hiába, hogy a magyar színész egyszerre énekelni, táncolni és játszani nem tud – ugyanazt várta Budapesttől, mint a West Endtől vagy a Broadway-tól.
És elkezdődtek a Fantom próbái. Eljött az embertelen, az idegőrlő, a végeérhetetlen munka ideje. „Jó lesz, még egyszer!” – hangzott fel ezerszer és ezerszer a színpadon, a próbateremben, az énekórán, a zongora mellett, és igen, az emeleten a nézőtéri büfében is, mert a Madáchnak nem volt elegendő terme, így próbáltak mindenhol, ahol csak lehetett.
És eljött a nagy fájdalmak, nagy sértődések, nagy zokogások időszaka, és évtizedes barátságok formálódtak át, színész nagyságok keseredtek, tűntek, vonultak, menekültek el, ki erre, ki arra.
És átépült a színház, és épült egy színház, sok száz szériás sikerekkel, a Spamalottal, a Volt egyszer egy csapattal, a Józseffel. És a Mary Poppinsszal, a színháztörténelem egyik legnehezebben játszható darabjával, ahol száz ember sürög-forog, öltöztet, sminkel, énekel, táncol, zenél, irányít, világít, épít, átépít, és újra átépít a színpadon, a színpad mögött, felett és alatt, milliméter és másodperc pontossággal. Ahol az ügyelőnek három órán át levegőt venni sincs ideje, ahol a táncosok a takarásban öltöznek, mert az öltözőig nem jutnak el, ahol a színészek kilókat fogynak, a rendező éveket öregszik – minden előadás alatt.
A zenés műfajban nincsenek érdemek és előjogok. Az, hogy jó voltál ma, semmit nem jelent holnap. Ha nem érsz oda, ha nem tudod kiénekelni, ha nem emeled elég magasra, mindegy, hogy tegnap odaértél, kiénekelted és magasba emelted. Minden nap a nulláról indul.
Lassan véget ér egy korszak a Madáchban. Az építkezés kora. Talán a Mamma Mia! vet véget neki. Ha korábban nem volt pardon, hát itt még annyira sincs.
Aki beül, az a Mamma Mia!-t akarja látni, amit látott Londonban, amit Meryl Streeppel látott a moziban. Lehet, hogy mást elfogad, de rosszabbat bizonyosan nem. A közönség, amelynek nagy része nemcsak Madách-, de Mamma Mia!-rajongó is, követeli a szokásos ABBA-adagját. Követeli a csodás mesét szeretetről, szerelemről, szabadságról, anyalánya kapcsolatról, a londoninál is intenzívebb táncot, és hát persze, követeli a zenét, az ABBA-t, a tökéletes hangzást és hangokat.
Nincs mellébeszélés. Ez az, ami még egy kicsit több is.
Itt tart ma a Madách. Európában is ismert és elismert, világszínvonalú zenés színház.
Függöny, taps, meghajlás.
Jöhet a következő felvonás.
